Olyan történet, ami közben óhatatlanul elkezdesz a saját döntéseiden is elgondolkodni – a kimondottakon, az elhalasztottakon, azokon is, amelyek talán észrevétlenül formálták az életed.

Az újratervezés itt nem látványos fordulat. Inkább egy belső mozdulat. Egy gondolat, ami először csak megjelenik, aztán ott marad. Hogy lehetne máshogy? Hogy talán most jött el az ideje annak, amit eddig halogattam. Hogy nem kell mindent azonnal megváltoztatni — elég, ha más szemmel nézek rá.

Olvasás közben éreztem, mennyire hiányzott ez az állapot. A lassúság. A figyelem. Az, hogy egy történet nem elsodor, hanem megtart. És közben tükröt tart — nagyon finoman, nagyon emberien.