Csaba számtalan ilyen jellegű rendezvényen vett már részt, természetesen ült az asztal mindkét oldalán. Azt mondta, kiszámíthatatlan az érdeklődés nagysága, ezt erősítette meg Szilvi is, az igazgató.

Aztán csak jöttek meg még mindig jöttek az érdeklődők, bő tucatnyira nőtt a létszám. Ez, ha figyelembe vesszük, hogy egy hónapja az ÓVÓHELYen harminc feletti résztvevő volt, a kettő együtt már meghaladta az ötven főt. Szerintem ez nem rossz. Na ennyit a matekról, az est nem erről szólt.

Hogy akkor miről is?

Nyilván egy könyvről meg persze annak szerzőjéről.
Olyan baráti beszélgetősen, nyilván voltak kérdések, meg válaszok is, de ez nem egy szokásos a riporter kérdez, az alany válaszol szituáció volt.

Beszélgettünk.

Aztán akik addig hallgatták, kérdeztek. Mindenféléket. A válaszok is hasonlóak lettek.

A fotókon  – köszönet érte Kelemen Áginak – a résztvevők mosolya valamennyire visszaadják az est hangulatát, köszönet érte nekik, hogy a szabadidejükből bő két órát nekünk adtak.

Jól döntöttek.

Folytatás novemberben az alsópetényi Rózsavilágban.