Karácsonykor újra megtörtént valami, amire nagyon régóta nem volt időm.

Olvastam. Igazán olvastam.

Döntések karácsonyi ajándék volt, és a lehető legjobbkor érkezett. Pont akkor, amikor eldöntöttem: visszaadok magamnak időt. Időt arra, hogy kézbe vegyek egy könyvet, érezzem a papír illatát, és hagyjam, hogy a történet ne csak szavakból, hanem képekből, érzésekből, belső filmkockákból álljon össze.

Ez a könyv nem hagyta magát félretenni.

Olvastatta magát.

Beszippantott.

A Döntések nem hangos, nem tolakodó, mégis mélyen hat. Emberi, őszinte, gondolatébresztő.