Hava István

Döntések

“Kaptam három mondatot,
hogy folytassam, ha tudom –
folytattam. Ez a könyv lett belőle.
És még mindig folytatom.”

Miért az írás?

Bő negyven éve, mióta dolgozom nagyon sok dologgal foglalkoztam.
Voltam katonatiszt, dolgoztam itthon mérnökként mérnöki diplomával, és Ausztriában segédmunkásként tizenötszörös mérnöki fizetésért.

Létrehoztam egy rézmetszet nyomtató műhelyt, vezettem autószervizt, de ezerfős létszámú céget is.

Csináltam pár saját tulajdonú kft-t, és legutóbb egy családi sörfőzdét, mellyel jelentős nemzetközi sikereket értünk el, összesen 11 érem – amerikai és írországi versenyeken, valamint 2018-ban megnyertük a Dublini Nagydíjat. Ez utóbbi eredmény miatt többször meghívtak minket belgiumi, németországi bemutatókra, fesztiválokra. Több hazai tv stáb forgatott nálunk, rólunk.

Úgy gondolom, az élet annál sokkal érdekesebb, hogy amíg aktívak lehetünk, mindig ugyanazt a dolgot csináljuk. Időnként muszáj változtatni, kisebbet, nagyobbat, ahogy hozza az élet.

Bő két éve, ahogy a könyv mottójában is írtam, kaptam három mondatot, hogy folytassam.
Folytattam.
Szabadon, minden kötöttség nélkül. Ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy.

Megtetszett az írás.

Nem kicsit – nagyon.

Ihlet – amikor jön a rózsaszín köd

Jön. Pont akkor, amikor kell.

Az is lehet, hogy nem jön, pedig vágysz rá, szeretnéd, akarnád. Ha ennek ellenére sem jön, el kell engedni, erőltetni semmiképp nem célszerű.
Kell egy szikra, akárcsak a tűzhöz, nekem ez, az a bizonyos három mondat volt.

Nem sok, de pont elég, az induláshoz mindenképp.
Aztán meg jönnek a szavak, mondatok, ötletek… Megállíthatatlanul.

Csak írod őket, szorgosan, és mire rádöbbensz sok-sok teleírt oldal szülője te tettél.

Neked tetszik? Ha igen, akkor örülsz, létrehoztál, alkottál valamit, és ez jó érzés.

Ez még nem könyv, csak a megfogalmazott gondolataid jegyzete.
Jön a kérdés: vajon másnak tetszik-e?

A választ csak mások adhatják meg.

Mások, akik nem a te fejeddel gondolkodnak, nem a te szemeddel látják a világot.

Talán tartasz is tőle, hogy nem fog tetszeni a te műved, de egyben izgat is, hogy mi van, ha mégis?

Megosztod az alkotásod. Barátokkal, ismerősökkel, egyre többel, akik visszajelzése alapvetően pozitív, bátorító. Arra bíztatnak, folytasd, és te hallgatsz rájuk, mert elhiszed nekik, és mert közben még jobban megszeretted az írást.

Apróságok

Fontos a cím, a könyvborító, a legelső benyomás a könyvről.

Miért DÖNTÉSEK?

Az egész életünk folyamatos döntések sorozata, melyeknek következménye alapvetően befolyásolja életünket, a kezdetektől a legvégéig. Ez olyan, mint amikor egy körforgalomhoz érünk.

Amelyik kijáratot választjuk, arra fordul a sorsunk. Egészen a következő körforgalomig.
A legelső cím a főhős neve, Patrik volt, de egyszer csak beugrott, hogy ez igazából a DÖNTÉSEK.

Az apró részleteknek általában nagy jelentőségük van, vagy lehet, a DÖNTÉSEK esetében biztos.

Egy illat, egy mozdulat, egy szín, egy hang egy aprócska részlet, ezek mind-mind fontos szerepet játszhatnak, az életben is, és természetesen ezeknek a DÖNTÉSEKBEN is nagy jelentőségük van.

A mindennapok rohanásában könnyen átsiklunk felettük, pedig ezek nagyon is fontos dolgok, érdemes lenne rájuk kicsivel több figyelmet fordítani…

Helyszínek

A könyvben bizonyos helyszínek valódiak, lehet az egy étterem, vagy egy repülőgép utastere, vagy akár egy tengerpart nincs jelentősége, hogy ez épp egy Japán vasútállomás, egy riói bár vagy épp Nazaré.

A helyszínek leírásakor arra törekedtem, hogy az olvasó a sorokat olvasva azt érezze, mintha ott lenne. Szinte lássa szökőkút oroszlánjait Büsszelben, legyen éhes az éttermi vagy a repülőgép menüitől, borzongjon meg a természet vad és fékezhetetlen őserejét megtestesítő gigantikus nazaréi hullámok láttán.

Az események a világ számtalan pontján játszódnak, néha időben és térben kicsit, vagy talán nem is kicsit elhatárolva egymástól, de mégis mindig kapcsolatban vannak a főhősökkel.

Novellák

Visegrádi nyaralás – 1972

Tizenkettő voltam, vagyis majdnem, de akkor valahogy az volt a divat, hogy bár őszi gyerekként születtem, de az újév kezdetével már életkor számolásában az aktuális évet vettük alapnak. A fiúk mindenképp, a lányok? Az valahogy sosem került szóba, a fiúk közt, a lányok biztosan másként számoltak, bár akkor letagadni évet, éveket? Nem gondolom, hogy ezt [...]

Olvass tovább

Gyerekkorom legszebb nyara

Gyerekkorom egyik meghatározó élménye a Balatonhoz kötődik. Igazából nem is egy élmény, volt az több is, a helyszín leginkább Balatonszemes. Még a címre is jól emlékszem, Bagolyvár út 12. Akkor ez egy SZOT üdülő volt. Aki abban a korban is élt, tudja mit takart a rövidítés, akit érdekel, utána nézhet. Gyerekfejjel nekem ez azt jelentette, [...]

Olvass tovább

Akik már olvasták

Ez a könyv emlékeztetett arra, hogy az újratervezés nem gyengeség. Hanem bátorság. És néha elég hozzá annyi, hogy leülünk, kinyitunk egy könyvet, és hagyjuk, hogy megszólítson. Nagyon régóta nem élveztem ennyire minden egyes percét egy könyvnek. Jó érzés volt újra elveszni benne. Jó érzés volt emlékezni arra, miért is szerettem mindig olvasni. Köszönöm az élményt. Köszönöm az időt, amit adott. És igen: ez az a könyv, amit nehéz letenni. Szívből ajánlom, aki teheti kezdjen bele, és jön a folytatás, hát..

M. Ágnes – Olvastam 3

Olyan történet, ami közben óhatatlanul elkezdesz a saját döntéseiden is elgondolkodni – a kimondottakon, az elhalasztottakon, azokon is, amelyek talán észrevétlenül formálták az életed.

Az újratervezés itt nem látványos fordulat. Inkább egy belső mozdulat. Egy gondolat, ami először csak megjelenik, aztán ott marad. Hogy lehetne máshogy? Hogy talán most jött el az ideje annak, amit eddig halogattam. Hogy nem kell mindent azonnal megváltoztatni — elég, ha más szemmel nézek rá.

Olvasás közben éreztem, mennyire hiányzott ez az állapot. A lassúság. A figyelem. Az, hogy egy történet nem elsodor, hanem megtart. És közben tükröt tart — nagyon finoman, nagyon emberien.

M. Ágnes – Olvastam 2

Karácsonykor újra megtörtént valami, amire nagyon régóta nem volt időm.

Olvastam. Igazán olvastam.

Döntések karácsonyi ajándék volt, és a lehető legjobbkor érkezett. Pont akkor, amikor eldöntöttem: visszaadok magamnak időt. Időt arra, hogy kézbe vegyek egy könyvet, érezzem a papír illatát, és hagyjam, hogy a történet ne csak szavakból, hanem képekből, érzésekből, belső filmkockákból álljon össze.

Ez a könyv nem hagyta magát félretenni.

Olvastatta magát.

Beszippantott.

A Döntések nem hangos, nem tolakodó, mégis mélyen hat. Emberi, őszinte, gondolatébresztő.

M. Ágnes – Olvastam 1

Vannak írók, akik csak úgy lesznek, egyszer csak elkezdenek írni és íróvá válnak. Nem kell hozzá előképzettség, nem kell hozzá semmi más, csak hallgatni arra a belső hangra, ami elindítja ezt a folyamatot. Talán Hava István esetében is így volt ez. A könyv nagyon alapos munka, érezhető a helyszínek tökéletes leírásában a hatalmas kutatómunka, amivel a mű készült. Rendkívül élvezetes, ajánlom mindenkinek.

Sz. Mariann

Tele izgalmakkal, fordulatokkal, érzelmekkel és persze döntésekkel. Várom a folytatást!

Mojzika

Első könyvnek igen klassz, vàrom a folytatást! Ugyanakkor nekem kicsit sokfelé ágazó volt, hirtelen ugrásokkal. Könnyed regénynek gondoltam, ahhoz viszont sok odafigyelést igényel, (bár ez lehet hogy csak nekem okozott egy kis problémát, a kis szétszórtnak...). A főhős beszédstílusa, szóhasználata, szófordulatai a tiédek is, ezért kicsit téged látlak Patrikban, így személyesebb a regény. Köszönöm, hogy olvashattam.😀

W. Andrea

Élmény volt olvasni, nem lehet letenni! Szinte filmszerűen pergett a fejemben a történet, várom a következő részt! Ugye lesz?

E. Katalin

Az az olvasód vagyok, aki nem olvas ilyen történeteket. 😀 A kíváncsiság nagy úr, így elolvastam. 😀 Jó döntés volt. 😀

Sz. Kati

Ez a regény szereplőivel, különleges helyszíneivel, a főhős által megélt kalandok hangulatával és izgalmával varázsolt el engem. Patrik sikeres és elismert fotós, a világot járva veszélyes szituációkba, szenvedélyes szerelmi kapcsolatokba bonyolódik, bár lélekben örökre hűséges első, nagy szerelméhez, akihez milliónyi emlék fűzi. Nyelvileg gazdag, a tájleírások érzékletesek, varázslatos tengerpartok, bájos kisvárosok, az afrikai szavanna csodálatos helyszínei elevenednek meg az olvasó előtt, és annyira részletgazdagok ezek a leírások, hogy olvasóként könnyedén oda tudja magát képzelni az ember. Fesztelen, gördülékeny stílusban váltakoznak a jelen és a múlt eseményei, mely során megismerjük a szereplők sokszor tragikus életét, melyből kitörve alakítják életüket, és a sors szeszélyeinek kitéve hozzák meg döntéseiket ….

Magika

Fordulatos, pörgős cselekmény. Látszik az alapos háttérinfózás, utánajárás az apró részleteknek is. Olyan írás, amit elvárhatunk egy igazi polihisztortól.

T. Gábor

Elolvastam a könyved egy esős korfui napon. Nekem nagyon tetszett, magával ragadott. Remélem a folytatását is hamarosan olvashatom.

M. Sándor

A könyv kivégezve. Az Út maga az Élet - ez a tömör összefoglalóm. Végig hallottam a hangod olvasás közben.

F. Ildikó

Elolvastam! A tagolas nélküli szövegfolyam merész fogás, de bejön! Egyszerűen letehetetlen! No, nem csak emiatt! A vége sem semmi... A "havás" szófordulatok pl "Nem kicsit, nagyon" ismétlődése válhatna pl a védjegyeddé. Ki kelle gyűjteni... van egy pár... Na és a csajok, ehhez lenne pár kérdésem... Fantasztikus élmény volt a könyv! Köszönöm!

K. Betty

Végeztem a könyvvel. Igen fordulatos. Mikor lesz a következő? Azért akarom még egyszer elolvasni, mert olyan mint egy film, az elején még nem tudod mi és ki az illető... A vége az nagyon vitt. Nem is tudtam letenni, úgyhogy gyorsan add ki a következőt.

E. Krisztina

Elkezdtem, kiolvastam. Nem hosszú. Hipp-hopp elolvastam szombaton. Jól írsz, érdekes, jól mesélődő sztori. Szerettem a képvágásokat. Színes. A Dallos könyv kedvencem volt, jó volt találni Munkácsy ráuralásokat.

G. Anikó

Nagyon izgalmas könyv, mindenképpen érdemes volt megvenni

V. Tibor

Rendelje meg a könyvet most!